Korábban már ajánlottunk nektek George Orwell könyveket, így épp itt az ideje, hogy megemlítsük Aldous Huxleyt is, legfőbb kihívóját az utópiák terén.
A szinte látnok író művében 2540 modern társadalma elevenedik meg, ahol történelem, vallás és hagyomány helyett a mindenkit elfogadó örök jelen állapota valósul meg. Egy közösség képe rajzolódik ki, amelyben mindenki számára garantált a boldogság és a holtig tartó ifjúság, ám ennek ára a szabadság és egyenlőség "felesleges" eszméinek feladása. Az újszülötteket már a mesterséges gyártósoron genetikailag kezelik, és kondicionálják, hogy a társadalmi szerepüket tökéletesen betöltő, és boldogan elfogadó felnőtté váljanak. Ebben világban már nincs se Isten, se történelem, csak Ford és az állandó fogyasztást szolgáló emberek. A civilizációt pedig a bölcs Világellenőrök tartják irányításuk alatt, akik gondosan korlátozzák a fejlődést és a múltat.
A két fő szereplő a társadalom csúcsán élő Bernard, aki örökké elkülönül kasztjától alacsonyrendű külsője miatt, és a Vadember, aki a civilizáció perifériáján élő primitív társadalomból érkezve próbál beilleszkedni az ideális civilizált társadalomba. Találkozásuk során a hagyományos, történelmen, valláson és szabadságon alapuló nyomorúságos világ és a szép új világ kerül szembe egymással.
A mű végső kérdései, hogy vajon szükség van-e az egyenlőség, szabadság, és múlt eszméire, avagy hogy mitől lesz az ember emberi lény?
