Eltervezted, hogy megnézed Matisse első átfogó, hazai kiállítását, de nem sikerült eljutnod? A jó hír, hogy a rendkívüli látogatottságra való tekintettel úgy döntött a Szépművészeti Múzeum, hogy a francia mester remekművei két héttel tovább, egészen november 1-jéig látogathatóak.
A kiállításon nyolc, kronologikus-tematikus termen keresztül ismerheted meg Matisse munkásságát, a korai alkotásoktól elkezdve egészen az ötvenes években készített művekig. A kiállítás a festményekkel párhuzamosan mutatja be Matisse rendkívül gazdag szobrászati életművét, egyvonalas grafikáit, valamint gouache papírkivágásokkal megtervezett és saját kézírású szövegével együtt közreadott Jazz című művészkönyvét (1947).
A kiállítás méltán központi alkotásai közé tartoznak Matisse késői művei, melyek egyben személyes kedvenceim is. Matisse az 1940-es évek végétől szinte kizárólag gouache papírkivágásokat alkotott. Az előre befestett papírlapokból ollóval vágta ki a ragyogó színű organikus vagy geometrikus formákat, melyeket szabadon helyezett el a készülő mű felületén. A művész "ollóval való rajzolásként" írta le a technikát, amely "egyetlen mozdulatban kapcsolja össze a vonalat a színnel, a kontúrt a színfelülettel". A papírkivágásokkal a művész megteremtette a szín és a vonal harmóniáját, választ találva ezzel életművének központi dilemmájára.
A szín és vonal harmóniájának kérdését Matisse késői fő művének kidolgozásakor monumentális léptékben értelmezte újra. Ez pedig nem más, mint a vencei Rózsafüzér-kápolna, melynek Matisse tervezte belső dekorációját, valamint olyan részleteit is, mint például a papok miseruhája. A kiállítás egyik kulcsdarabja és egyben a kiállításon bemutatott legnagyobb alkotás a kápolna üvegablakaihoz készítette papírkivágás-terv, a Halványkék üvegablak (1948-1949).
