A Szépfiú én vagyok", mondta magáról Guy de Maupassant, a párizsi hölgyek bálványa, Flaubert egykori tanítványa. A regénye főszereplője, Georges Duroy, feltörekvő, kéj- és pénzsóvár szoknyapecér, aki a történet többi szereplőjét mindennemű gátlás nélkül saját vágyai és céljai elérésére használja, nem törődve emberi érzésekkel és tetteinek erkölcsi következményeivel. A törtető szépfiú a Francia Élet című politikai napilap szerkesztőségéhez kerül, majd hamar rájön, hogy a nők segítségével hamarabb felkapaszkodhat a társadalmi ranglétrán és vagyont szerezhet magának. Ennek érdekében sorra csábítja el a befolyásosabbnál befolyásosabb nőket, majd ideiglenes céljainak elérése után elhagyja őket egy jobb parti reményében. Mindeközben nem riad vissza a szélhámosságtól, hazugságtól, sőt a zsarolástól sem.
Georges Duroy azonban nem egy velejéig romlott ember. Rokonszenves vonásai közé tartozik humora és önérzetessége, ám a siker utáni hajsza eltorzítja személyiségét, elfojtja benne a kezdeti jóság csíráját. A regény többi szereplője sem kifejezetten az önzetlenség bajnoka. Még azt sem lehet mondani, hogy Georges Duroy gátlástalanabb, vagy célratörőbb, mint a többiek. Egy versenyben mindig van győztes, még akkor is, ha az csak egyetlen pillanatra tud vetélytársai fölé kerekedni. Olykor egy-egy ilyen pillanat egy egész életre sorsdöntőnek bizonyul. Georges Duroy ezeknek a pillanatoknak a mestere. A regény főhőse bármely korban, bármely országban megállná a helyét – még akár a mai Magyarországon is – de jelen esetben az 1800-as évek Párizsban tengődő, rendkívül előnyös külsővel rendelkező fiatalember életét követhetjük nyomon a regény lapjain. A határ a csillagos ég, a cél pedig a szépfiú szemében mindig szentesíteni látszik a többnyire tisztességtelen eszközöket is.
