Adam és Eve poláris ellentétek - a melankolikus, múltba vágyódó fiú és a kíváncsi, életteli lány románca azonban harmonikusabb nem is lehetne. Ráadásul frigyük örökké tartó, hiszen mind a ketten vámpírok.
Jim Jarmusch - sajátos stílusához hűen - ezen filmje is lassan, szinte cselekménytelenül zajlik, így valódi történetről igazán nem is beszélhetünk. Ez azonban nem jelenti, hogy a film ne volna tele gondolatokkal: az egyik fő motívuma magával az élettel és annak különböző szemléleteivel foglalkozik. Adam klasszikus romantikus karakter, a maga drámaiságával együtt. A 21. század emberéről lesújtóan vélekedik – értékvesztettnek látja őket, akik meggyalázzák a magaskultúrát, nem véletlen, hogy "zombiként" emlegeti őket. Ezzel szemben Eve kíváncsi természete könnyen felfedezi a szép és értékes alkotásokat, még korunk hanyatló civilizációjában is képes meglelni azt, ami számára kedves. Gyermeki élvezettel tekint a világ különböző csodáira, legyenek azok kulturálisan vagy technikailag lenyűgözők.
Érdemes néhol megállítani a filmet, és megcsodálni a festményszerűen megkomponált díszleteket, világításokat, színeket. A képek utánozhatatlan, megkapó, már-már menő hangulatot kölcsönöznek a karaktereknek. A rendező együttese által szerzett zenék pedig markáns részévé válnak a filmnek, az erőteljes dallamok nem kiegészítik a képeket – egy szintre lépnek velük.
Hallgassunk Sqürl-t, nézzünk Jim Jarmusch-t és merengjünk el, hogy milyen is lenne az életünk egy kultúra nélküli civilizációban, hogy hogyan is érdemes létezni, ha egyáltalán érdemes.
