2022-ben egy sorozatos, főként nők által vezetett tüntetés
söpört végig az Iránban érvényesülő iszlám törvények által elnyomott társadalmon.
A Teheránban kirobbant események kiváltó oka a nők szabadság jogai elleni
törvények és a tütetések alatt brutálisan megvert Mahsa Amini halála volt. A
iráni rendőrség tömegesen tartóztatott le és bántalmazott fiatal nőket és
férfiakat, akik részt vettek a megmozdulásokon. Az állami média az eseményeket
ok nélküli zavargásként tüntette fel, ezzel megtévesztve a közvéleményt. E
valós események képezték a hátterét annak a filmnek, amely először került
bemutatásra Magyarországon a BIFF – Budapest International Film Festival
keretében.
A szent füge magja, amelyet a száműzött Mohammad
Rasoulof rendezett, elnyerte a zsűri különdíját a 2024-es cannes-i
filmfesztiválon, valamint a Sydney filmfesztivál közönségdíját is. E társadalmi
dráma felfedi az államhatalom és az egyéni szabadság közötti feszültségeket,
valamint a nemi szerepek bonyolult dinamikáját egy elnyomó rendszer keretein
belül. A történet főszereplője Iman (Misagh Zare), egy középosztálybeli ügyvéd,
akit a film kezdetén állami nyomozói pozícióba léptettek elő. Ez a pozíció
fontos lépés a forradalmi bíróságon való bíróvá válás felé. Iman ambiciózus, de
igazságra törekvő ember, akinek a tüntetések kirobbanásakor új kihívásokkal
kell szembenéznie. Kezdetben különösen megviseli, ahogyan az ártatlan tüntetők
ellen kell eljárnia, és a meglévő -ártatlanságot- bizonyító tények ellenére,
alá kell írnia kivégzéseket.
Ahogy Iman karrierje a iráni igazságszolgáltatásban
egyre felfelé ível, a családjával szembeni elvárások is nőnek, különösen a
feleségével (Soheila Golestani) és tinédzser lányaikkal (Mahsa Rostami és
Setareh Maleki) kapcsolatban. A családnak egyre nagyobb nyomás alatt kell
élnie, hogy a rezsim társadalmi elvárásaihoz igazodjon, ha el akarják kerülni a
megtorló következményeket.
Rasoulof, aki az iráni kormány egyik leghangosabb
kritikusa, több mint egy évtizeddel ezelőtt hat év börtönbüntetésre ítélték
kormányellenes nézetei miatt. Száműzetése óta is folytatja a nagy hatású filmek
készítését (There Is No Evil, 2020), gyakran titokban. Legújabb filmje
egyszerre mélyen személyes történet és egy szélesebb társadalmi kommentár az
iráni zavargásokról, amelyek a kormányzati elnyomásra adott válaszként
robbantak ki. A cselekmény több szinten bontakozik ki előttünk: egy család
intim küzdelmét követhetjük nyomon, miközben az országos tüntetések
utóhatásaival is szembenéznek, és a nagyobb társadalmi erőszak is jelen van az
életükben. A személyes és politikai elemek ilyen komplex összefonódása ma Irán
megrendítő tükörképeként szolgál, ahol az államhatalom és az egyéni jogok
közötti feszültség továbbra is meghatározó kérdés.
Az elnyomás mértéke a közel-keleten azonban nem
csökkent a film elkészítése óta sem: a cikk írása előtt nem sokkal
Afganisztánban elfogadtak egy olyan törvényt, amely megtiltja a nők számára a
nyilvános beszédet, és eltűnt egy iráni nő, miután alsó neműre vetkőzve tiltakozott a kormány női
jogokat sértő intézkedései ellen.
