Villon - Haláltánc Ballada

VILLON: Na és te nem félsz tőle? Az elmúlástól.

PARASZT: Én teszek rá. Úgyis mind meghalunk és elrohadunk. Engem ne szögeljen be koporsóba és dugjon el senki, mint háborúban a befőttet. Hamvasszanak el, az legalább mehet a komposztba.

Régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy kezdeni kéne valamit Faludy György Villon fordításába beékelt saját költeményével, a Haláltánc balladával. Faludy maga így írt fordításairól:

"A szabadság hangja és a fasizmus elleni támadás félreérthetetlenül kihangzott a versekből. A

szélsőjobboldali sajtó fuldoklott a méregtől. Már-már azt képzeltem: valamelyik tollforgatójuk

előszedi a francia Villont és rámhúzza a vizes lepedőt. Például azzal, hogy a kötet két

legprominensebb verse közül az egyik, a haláltánc-ballada, hiányzik az eredetiből (minthogy én

írtam)."

Szerettem volna egy időtlen, mégis főleg a reneszánsz- és az 1930-as évek inspirálta színdarabot írni, minthogy az egyik korszak Villont, a másik pedig Faludyt jelképezi: két kiemelkedő, a saját idejében meghatározó személyiséget. Így fogtam a Haláltánc balladát a benne szereplő archetípusokkal, valamint Villon homályos, ködbe vesző életútját, és a kettőt összegyúrva megszületett a saját Haláltánc balladám: egy bizarr, klasszikus krimire hajazó kétfelvonásos színdarab, amelyben sorra veszítjük el az eredeti balladának megfelelő sorrendben a szereplőket, azonban a történetet megbontja Villon, aki, mint kóborló vándor és önjelölt bűnügyi detektív, akaratlanul is belekerül a költeménybe.

Sokáig azt hittem, egyedül maradtunk, én és az abszurdnak kinéző ötleteim, amikor Van Der Burg Theodor, az ELTE BTK színjátszójának vezetője megkérdezte: lenne-e kedvem ebben a tanévben vinni az egyik csapatot?

Jelenleg ott tartunk, hogy tizenkilencen, számtalan tehetséges és lelkes taggal kiegészülve próbáljuk a Haláltánc balladát. Az ELTEátrum legfőbb célja mindig is a közösségalapú színjátszás volt, és büszkén mondhatom, hogy a szeptembertől tartó próbafolyamat alatt már rengeteg barátság köttetett azontúl, hogy februárban színpadra viszünk egy drámát is. Egy drámát, ami már mindenkié: amibe mindenki beleszólhat a saját ötleteivel, amivel kísérletezhetünk, és legfőképpen, amin rengeteget szórakozhatunk, miközben próbáljuk. Ami egyszerre komoly témákat feszeget, mint Faludy, és neveti képen az elmúlást, akárcsak Villon.

Stermeczky Eszter